A jövő

[kacsó fugecu]

A jövő nem egy ajándék, hanem egy teremtmény.

Azzal teremtjük meg, ahogyan élünk.

[Barta József]

Természetesen a szemünk által látott égi dolgok a múlt mai jelene. Azaz jelenként, valóként éljük meg a múltat. A jövő is itt van körülöttünk, mert állandóan elérjük, sőt minduntalan meghaladjuk. Ezért nincs se múlt, se jövő. Talán állandó jelen van, ami össze-vissza ugrál egy téridős anomáliában. Igyekszik valahová, felszámolva önmaga állandóságát.
A galaxisok ütközése része a tágulásnak, mert a folyamat hiába egy pontból indult el, mégsem minden irányba azonos vektorirányú és sebességű. Mindezek változó mozgással és sebességgel történnek. Emiatt találkozunk mi emberek is nem várt társainkkal, netán karambolozunk, vagy öljük egymást halomra. Ami kicsiben létrejön, az nagyban is megtörténik, s vica verza.
Nincs összeomlás!
A nagy „sötét” tömegnek elnevezett erő, netán anyag mint írod a nagy sötét semmi. Amit mai értelmünk által előállított mechanika mérni tud, az csak jelen állapotunk távolsága a kőbaltától. A világ hatalmasabb mint a mi emberi egónk pillanatnyisága, … de ezt Te is tudod. A Hubble előtt és után is más volt, s lett az emberi tudás képzete, mint azt hittük. Amiről nincs képzetünk, és nincs hozzá a kőbaltához viszonyítva mai napig tudásunk, azt nem tudjuk megfogalmazni olyan tárgyi eszközben, ami „mérni” tudná azt, amit szeretnénk.
Aztán vannak olyan eszközeink is, amiről azt hisszük, hogy azt mérik amire képzetünk megalkotta. Ilyen például az óra, amiről azt hisszük, hogy az időt méri, … ááááááááá az csak egy szögmérő és annak számlálója. Egy körnek a hatvanad szögét és annak hatványszámát méri. Ez lenne az idő?????????

Próbáltam utalni rá mi is lenne ez a „sötét”-nek nevezett „tömeg”, vagy „erő”. Pedig pontosan fogalmaztam, … idézem:
„Isten alkímiája: szétszedi azt, ami rossz (teremtett világ), majd legkisebb szintjéig (atomok) meg is szünteti, felszámolja.”
Hát akkor tessenek megalkotni egy olyan műszert, amivel Istent meg lehet mérni!!! Helyét, méretét, vagy bármilyét.
Egyszer ezt már háttérbeszélgetésben másoknak leírtam, most itt is elmesélem.
Egy meditációban váratlan esemény történt. Nem tudatos, egészen váratlan!!!
Szétnyílt egy „függöny”, mint a színházban (Máya kendője) és ott állt előttem a valóságban (olyan valóságban, amiként már mi is egyszer futtában találkoztunk fenn a múzeumban) valami érdekes lény, (mitológiából jól ismert forma), aki közölte, hogy Ő a Teremtő. A köztes dolgokról nem mesélek, a mostani gondolatok miatt a legvége az érdekes. Amikor lassan eltűnt, áttűnt(!), akkor a mindenség sötétje és a fénylő csillagok vették át a helyét, és ekkor kinn, a végtelen közepén találtam magamat. Hatalmas élmény volt.
Szóval a megjelent Teremtő abba az állapotba tűnt át, amire utaltam az elmúlt egy-két írásomban. Áttűnt, a nem érzékelhető, emberi érzékszervek által nem látható „sötét”-nek nevezett tartományba, minőségbe, azaz vissza Önmagába.

Azért örülök, mert soraid arra utalnak, hogy egy pillanatra megérezted azt, amiről a kilépés kapcsán írtam. Ez az állapot nagyon jó érzés, mert már most is létezik, csak nem értünk el odáig, de némi „trükkel” most és itt is részesülhetünk, lophatunk belőle …
… s ez sok ad erőt ebben az ugrálós, téridős anomáliában.

A jövő jelene előbb-utóbb a buddai állapot lesz, hisz nem létezik a múlt, a jelen, a jövő, semmi sincs, amit vannak v-élünk, vagy élünk meg, az mind csak káprázat. A káprázat dolga elérni végső stádiumát, önmaga halálát. Ekkor hálálja meg létezése pillanatnyiságát, valahol majd megmérik és feloldozzák, … feloldják létállapotát. Ha könnyűnek találtatik, akkor eltűnik, … ha maradandót alkotott, talán egy kellemes gondolat lesz lelke mérete, de akkor megmarad az örökkévalóság óceánjában.

[Villa]

Amit távolodásnak látnak az már több milliárd éve történt. Föntről a jövő tekint le ránk, mi mégis a múltat látjuk ha felnézünk az égboltra. A sötét tömeget sohasem fogják megtalálni, mert az valójában a nagy sötét semmi. A Hubble űrvtávcsővel már számtalan közeli galaxisütközést figyeltek meg, ami arra utal, hogy a Világegyetem már szűkül. Ettől függetlenül elgondolkodtató amit írtál, és nagyszerű érzés meglátni az anyag teljes megsemmisülésében a lélek megszabadulását, eggyéválását. Talán lesznek akiknek még eónokig kell várniuk a feloldásra, és vannak akik már eónokkal ezelőtt elérték a teljes feloldozás állapotát.

http://videa.hu/videok/tudomany-technika/utkozo-galaxisok-galeriaja

[Barta József]

Ma volt egy tudományos film a tevében, ahol a legújabb elméleteket bemutatva világ keletkezéséről, tágulásáról volt szó.
A nagy Bumm, a maga tágulásával és erejének veszte utáni lassulást követő összeomlás elmélet a szemetes kosárban végezte, ez ma már ósdi teória.
A világegyetem tágulása nem lassul, hanem egyre jobban gyorsul, egyre jobban távolodunk egymástól.
Egy sötét tömeg (láthatatlan „anyag” erő, emiatt kapta sötét tömeg nevét, mely nem egyenlő a fekete lyukkal) ereje tágítja, gyorsítja az ismert univerzum mozgását, méretét. "Tömege" jóval nagyobb a látható világnál.

Emiatt megvalósul a kozmikus separatio, szétszedés, elválasztás „lepergünk a dombocska oldalán” eltávolodunk egymástól!
Ezt teszi olyan sebességgel, hogy egy időfaktor után, ez az erő magát az anyagot is felbomlasztja, ezáltal még az atomok is eltűnnek, megszűnnek létezni.
Létrejön a solutio, olvadás, olvasztás „elolvadunk a végtelen óceán vizében”!

Isten alkímiája: szétszedi azt, ami rossz (teremtett világ), majd legkisebb szintjéig (atomok) meg is szünteti, felszámolja.
Ez a várható jövő.
Így valósul meg a kilépés pillanata, a végtelen nyugalom és mozdulatlanság állapota.
Csak egy kellemes gondolat lesz a lélek mérete, amit egy nagy boldogságnak fogunk mindannyian érezni.
Ez a jövő, ami egykori múltunk hozadéka.

[Barta József]

„…az ötödik dimenzióban van a kulcs!” … írtad minap, jó, nagyon jó, de tavasszal egy bizonyos kulcsot valakik nagyon eldugtak, és a 167. „dimenzióban” leltem rá!
De meglett, s ez a fő!

„Valójában ilyenek vagyunk mi is, valaki elméjének ajándékai, a nagy homokozó kicsiny homokvárainak porszemei.
Aztán jön egy kis eső, némi szél, s máris lepergünk a dombocska oldalán egy másik világba, más formába, netán elolvadunk a végtelen óceán vizében.”
… ezt meg én írtam a minap, s most tűnt fel utólagosan valami …

… a „lepergünk” és az „elolvadunk” szavak…
… azaz separatio és solutio,
… separatio, szétválasztás: „lepergünk a dombocska oldalán”
… solutio, olvadás, olvasztás „elolvadunk a végtelen óceán vizében.”

E két szó az alkímia, az „aranycsinálás” két első lépése, s amint tudjuk a dolgok egyformán történnek fenn és lenn.
A világ létének elromlott dolgait újra kell rendezni, elölről kell kezdeni, azaz ami minduntalan elromlik, azt minduntalan újra kell rendezni, a felesleges dolgoktól meg kell szabadítani. Ez is az időnek nevezett faktor problematikája, saját zárt világa, mely állandóan ismétli, másolja önmagát, saját berögzült hibáival. Ennek része a jövő is, mely állandó hibás faktor, mert mire elértük, már el is múlt.
Ez az ördögi kör lenn is, fenn is!
Ördögi, mert az ördög az ör-dög (őr-dög) dögök őre, a romlott testek őre, alkímiában putrefactio (rothadás, mállás). Emiatt van szükség separatio-ra és solutio-ra, hogy létrejöhessen a hosszú folyamatsor végére a redukcio, az újrarendezés.
Így van nagy (isteni) és van kicsi (emberi) alkímia az időknek végezetéig!
A kilépés pillanatáig, a végtelen nyugalom és mozdulatlanság létrejöttéig!

[Barta József]

"... mint például a mosoly." idéztem Tőled.

Pár napja kaptam egy portugál emailt, fogalmam sincs kitől (senkit sem ismerek ott, nem is tudok portugálul), az alábbi sorokkal:
Começamos com um sorriso, cresce com um beijo, e acaba com uma lágrima.
Para visualizar o cartão por completo e saber quem o enviou clique no.

... minő véletelen :-)
... természetesen tudjuk hogy nincs véletlen.

[kacsó fugecu]

A jövő nem egy ajándék, hanem egy teremtmény.
Azzal teremtjük meg, ahogyan élünk.
________________
u.i. Ismétlés a tudás fattya.

[kacsó fugecu]

http://www.indavideo.hu/video/Kvantumfizika

[kacsó fugecu]

...lent és fent,..kint és bent,...pró és kontra..."Én a tiszta elme teremtő erejében hiszek."
_________________________________
Az annihiláció (megsemmisülés) az az esemény, amikor egy elemi részecske az antirészecske-párjával találkozik, mindkettő megsemmisül, és a tömegüknek megfelelő energia fotonok formájában távozik.

A megsemmisüléskor E=2·m·c² energia sugárzódik ki, ahol m az anyagrészecske vagy antianyagrészecske tömege (mivel a kettő egyenlő).

Az annihiláció energiaforrásként való felhasználásával régóta foglalkoznak, mivel ez a jelenleg ismert leghatékonyabb energiaátalakítási módszer, ahol a legkisebb fűtőanyagtömegből a legnagyobb energiamennyiség nyerhető ki.
1 kg antianyag + 1 kg anyag az annihiláció folytán mintegy 5,6 milliárd liter benzinnek megfelelő energiamennyiséget fejleszt, és mint ilyen, tömegarányosan 134-szer hatékonyabb a magfúziónál, melyet még ugyancsak nem sikerült szabályozott módon energiatermelésre használni...(ld.tudományos-fantasztikus művek)
___________________________________________
...bízz valamit az UNIVERZUMokra is,..én pl. azt "álmodtam",hogy az ötödik dimenzióban van a kulcs!-ezt mondta a HANG. "Létező" dolgok is megtalálhatóak a kvantumfizikában,..mint pl. a mosoly.

[TTMM]

:)
Most ismét egy mozaik a helyére került. Kedves Józsi, ezt Te bizonyára érted, hiszen ilyenekről már társalogtunk. :):):)

[Barta József]

Az álom, az álmodás szintén a képzet csalfasága. Kilépés a valóság mezejéről, belépés egy nem létező ál-om-ba.
Az OM szanszkrit nyelven teremtést jelent, színe a ragyogó fehér. A fehér az Istenek színe, a létező világ eredeti állapota, a mindenség összessége.
Az ÁL-OM mindennek a hamissága, illúziója a valóságról lévő tudásunk zagyvaléka, csapongása. Olybá tűnik mint a valóság, de tudjuk hogy csak csalfaság, s ébredéskor szerteszáll.

Egy kis történet valamelyik álmomból:
Valami boltban jártam, s az ott lévő dolgozók nem akartak kiszolgálni, szórakoztak velem, kinevettek.
Ezek után közöltem velük, hogy ők csak az én álmom részei, valójában nem léteznek, én teremtettem őket.
Ekkor rájuk fagyott a mosoly, ráébredtek pillanatnyiságukra, röpke létükre és mind sírni kezdtek, nagyon sírtak, és megszűntek létezni.

Valójában ilyenek vagyunk mi is, valaki elméjének ajándékai, a nagy homokozó kicsiny homokvárainak porszemei.
Aztán jön egy kis eső, némi szél, s máris lepergünk a dombocska oldalán egy másik világba, más formába, netán elolvadunk a végtelen óceán vizében.

A vágy, az álom a nem létező jövő nem létező részei.

Én a tiszta elme teremtő erejében hiszek.
Tudom ki vagyok, mit akarok, mire vagyok képes, mit akarhatok!
Csak annyit ameddig karjaim elérnek, ameddig egy-egy léptem hossza beér, ameddig szemeim ellátnak!
Mögöttük már ismeretlenség van, a maga bizonytalanságaival.

Mostanság elég erős téridő anomáliákat lehet érzékelni, észrevenni. Bizonytalan holnapot, jövőt élünk. A mért idő hol rövidebb, hol hosszabb, néha fut, máskor lassul, vagy moccanni sem akar, s mintha visszafelé is forogna.
Fura világkorszak kopogott be ajtónkon, s sokan kihasználva a lehetőséget, még manipulálják is ezt az állapotot, az időt, a holnapot, a jövőt. A tudat tudatlanságba csap át, sokszor nem akaratunknak megfelelően cselekszünk, tetteink nem önmagunk kivetülései, de még árnyékai sem. Értetlenül szemléljük a történéseket önmagunkban, környezetünkben, s a világban.
A tőlünk független téridős anomáliák mellett manipulálják az agyakat a vágy képzetének erősítésével és különféle titkos katonai gépezetekkel. Így az össz emberiség elméinek teremtő ereje minderre ráerősítve nem önmaga eredeti, elküldői OM-jának akaratát valósítja, hanem önmaga megsemmisítését gyorsítja fel. Rengeteg tudati szemetet teremtünk, mely mára már elfedi a valóságot, az igazság első betűjét, s csak a gazság mi körülvesz bennünket.
Most érkeztünk meg a KÁOS-z birodalmába, kiléptünk Isten világából, ezáltal megöltük az állandóság békeségét, magát az Istent, … önmagunkban.

A vágy így öli meg a Lelket, ami Istentől vala…